Egyre könnyebbek a mai siklóernyők. Már a normális változatok is 1-1,5 kilóval könnyebbek néhány évvel korábbi típusoknál, de méginkább terjednek a könnyített változatok, és a könnyű ernyők is.
Érdemes egy kicsit tisztázni, hogy mit értünk ezen kifejezések alatt. A normál ernyőket talán nem igazán kell tisztázni, ezek a legtöbb gyár által gyártott siklóernyők, mindenféle kategóriában elérhető ernyők. A könnyített ernyők, a legtöbbször, ugyanannak a modellnek a könnyebb anyagú változatát jelölik. Itt nagyjából 1-1,5 kg könnyítést lehet elérni, úgy, hogy ugyanazt az ernyőt könnyebb anyagokból varrják, sokszor vékonyabb zsinórokkal és könnyebb hevederekkel.
A könnyű ernyők legtöbbször az újra divatját élő hike and fly irányzat, kiszolgálására születtek, itt direkt nagyon könnyű ernyőket gyártanak, ami jól elfér a túrahátizsákban, és jóidő esetén le lehet velük repülni a csúcsról, esetleg még fent is lehet velük maradni.
Mindhárom ernyőtípusnak vannak előnyei és hátrányai.
Természetesen a legnagyobb darabszámban a normál anyagú ernyőket gyártják, ezeknek a jellemzője, hogy általában vastagabb anyagból készülnek vagy vastagabb az impregnálásuk. Ez mindenképpen jó hatással van az ernyő élettartamára és valamennyire a szakító szilárdságot is növeli, egy leakadásnál kevésbé szakad el az ernyő.
Hátránya igazából nem jelentős, inkább a könnyű ernyőknek vannak előnyei, ezekhez képest. Főleg kezdőbbeknek, illetve azoknak aki nem nagyon tudnak, vagy akarnak vigyázni az ernyőjükre.
A legtöbb gyártó 38-40 grammos anyagokat használ a felsőkupolához, de van aki már az alsó kupolához könnyebb anyagokat választ, így egy átlagos ernyő súlya 5 kiló körül várható.
A könnyített ernyők a legtöbbször a normál ernyők könnyített variánsai, azaz ugyanaz a modell, könnyebb anyagokból és vékonyabb zsinórokból és hevederrel. Sok gyártó kínál már ilyen típusokat is, mert olcsón kifejleszthető, mivel nem kell minden méretben újravizsgáztatni az ernyőt, hanem elég a legnagyobb méretben megcsinálni a vizsgát. Én nagyon szeretem ezt az ernyőcsaládot, így mindenképp sok pozitívumot fogok írni róla. Az első és legnyilvánvalóbb előnye, a kisebb súly és kisebb méret (kisebb hátizsák és közelebb a súlypont cipelésnél), ami főleg Magyarországon, – ahol sokat kell sétálni a starthelyekre – egyáltalán nem elhanyagolható, főleg a lányoknál, akiknél egyáltalán nem egészséges 15-20 kg-os zsákokkal cipekedni. Ezenkívül mindenképp nagy előny a könnyű kupolasúly a startoknál, belefutóstartnál könnyebben jön fel, de az erős szeles startoknál is előnyt jelent. A levegőben minimálisan érzékenyebbek, ami ízléstől függően előny és hátrány is lehet, de a jól eltalált könnyített ernyőknél ez inkább előny. Általánan a teljesítménye is jobb lesz ezeknek az ernyőknek, elsősorban a vékonyabb zsinórok miatt, másodsorban a kisebb a kupola tehetetlenség miatt jobban viselkedik turbulens körülmények között, illetve az ernyő manőverezhetőségét is pozitívan segíti. A különböző repülési helyzetekben is jobban viselkednek, egy csukás könnyebben nyílik, illetve kevésbé is lő előre a kupola a kisebb tömeg miatt.
The Ozone Alpina 2 from Ozone Paragliders on Vimeo.
Sok előnye mellett nyilvánvalóan vannak hátrányai, élettartamát tekintve, valamivel rövidebb, talán olyan 80%-ra lehet nagyjából saccolni, egy azonos típusú ernyőhöz képest (bár ezen nagyon-nagyon sokat lehet “rontani” ha vigyázol az ernyődre). A vékony anyag könnyebben tud elszakadni, egy leakadásnál és mivel könnyű, erős szélben problémásabb a földöntartása, könnyebben belekap a szél. A vékonyabb zsinórokat gyakrabban kell ellenőrizni, illetve lehet, hogy gyakrabban van szükség a zsinórok cseréjére is (ez főleg felsőbb kategóriás ernyőkre: felső B, C, D ernyőkvonatkozik).
Az anyagokat tekintve, itt már különböző mixekkel találkozunk, gyakori a 35-32-27-25 grammos anyagok használata, általában erősebb felsővitorlával vagy belépőéllel, és könnyű alsóvitorlával. Az ernyő belső szerkezetét is próbálják optimalizálni, ott is sok súlyt meg lehet spórolni, valamint a vékony, burkolat nélküli zsinórokkal, a maillonok helyetti softlinkek használatával, és a könnyített hevederekkel is lehet valamennyi súlyt spórolni, így egy normál méretű ernyő akár 4 kiló alatt is lehet.
A könnyű ernyőknél még sokkal több súlyt lehet spórolni, bár viszonylag nagy áron, de ennek megvan az ára. A legtöbb könnyű ernyőt elsődlegesen túrázáshoz és lerepüléshez fejlesztik, egy-két kivétellel. Általában EN-A vagy EN-B kategóriás ernyők teljesen kikönnyített változatai, ami az egyszerű dizájnnal és a könnyű anyagokkal, már 3 kiló alatt is tud lenni. Ezeknél az ernyőknél a fő szempont a kis méret és kis súly, hogy nagy hegyekre feltúrázva, könnyen el lehessen pakolni, majd biztonságosan lerepülni. Fő szempont a könnyű start, a biztonságos viselkedés (sokszor mentőernyő nélkül használják őket) és a viszonylag nagy trimsebesség, hogy erősebb szélben is használhatók legyenek. Ezért sokszor kisebb kupolaméretetű, de kis oldalviszonyú ernyőket fejlesztenek, amik az egyszerűbb felépítés miatt, és a könnyű anyagok miatt, akár 2 kilósak is lehetnek! Hátrányuk is ebből fakad, nagyobb süllyedés társul a nagyobb sebességhez, így gyenge időben nehéz velük fentmaradni.
OZONE ULTRALITE 4 from Ozone Paragliders on Vimeo.
Néhány éve kifejlesztették az alsóvitorla nélküli ernyőket, ami egy újabb forradalmat hozott a könnyű ernyők terén. Az első ilyen ernyő az Ozone XXlite ernyője volt, ami a mai napig tartja a legkönnyebb ernyő rekordját, a 14nm változatnak 1,1 kilós súlya van. Az alsó vitorla hiánya a súlynál, és a pakolási méretnél is nagy előrelépést jelent, de a szabadonlévő cellamerevítések, zsinórbekötési pontok a repülési teljesítményt korlátozzák, mivel nagy mértékben növelik a légellenállást. A légellenálásból és a profilból adódóan az ernyő lassab, valamelyest gyengébb a siklószáma, viszont nagyon stabil a bólintó mozgások szempontjából, és jól viselkedik a turbulens helyzetekben.
Ozone XXLite: Lightweight Single Surface Paraglider from Ozone Paragliders on Vimeo.
Újabban elkezdtek zárt cellákat tervezni a kupolába, különböző technikákkal, és cellaszámokkal, ami a sebesség növelését, és a jobb kezelhetőséget eredményezi. Az első generációs ernyők inkább csak a hegyről való lerepülésre voltak alkalmasak, és azt is főleg normál időjárási körülmények között, míg az újabb modellek már több oldalúak, és jobb teljesítménnyel rendelkeznek. Mostanában kezdik el a kezdőoktatáshoz, valamint a hátimotoros repüléshez is fejleszteni az ernyőket, valamint a félig burkolt-félig nyitott hibrideket, az biztos, hogy sok izgalmas ernyővel fogunk találkozni a jövőben.