Horvát ostrom
Itt a tavasz!!! Pulcsiban vár a csapat! 😀
Az első tavaszias hétvége azonban a meleg mellett jó erős szelet is hozott magával, így repülhető idő reményében dél felé vettük az irány…
Hajnalok hajnalán a szokásos helyen találkozott a sereg, hogy nekivágjon a nagy útnak, és meghódítsa az Ivanec fölötti légteret. Sebesen repültünk a célunk felé, bizakodva nézve a hétvégére, de a határhoz közeledvén vékony fátyolfelhőréteg árnyékolta nagyszabású ötleteinket. Szomorúságunkra, ez érkezésünkkor is fölényesen úszkált magasan az égen, és esze ágában sem volt messzibb vizekre evezni, engedve a Napot a sziklákra mosolyogni, s minket magasra, a helyére engedni. Éééééés! Még ennek tetejébe: a szél is ellenünk dolgozott, körbe körbe a hegy körül futkározott.
De egy életünk, egy halálunk, ostrom alá vettük a váruk! Kedves helyi erők kísértek minket, mutatván az utat: meredek hegyi szerpentineken, keresztül-kasul a hegyen. Tél tábornok is lassan hátrál a tavaszi regiment elől, oly nehézzé téve a haladásunk, de Lárvácska (a hű járgány) legyőzte az akadályt és megmászta a hegyet. (helyettünk 🙂 ) A csúcsra érvén szerte néztünk, s csendben gyönyörködtünk. Ámde a szél az össze vissza, repülni nem lehet, az tiszta. Egy kis hassüttetés, jövés menés és tudományos szakértés után határozott hátra arcot vágott a csapat, s a Helyiek közreműködésével indult az újabb roham.
Ezúttal sikerrel járt a társulat, levegőben a Free Air-es csapat! Kicsit hátszeles volt ugyan az idő, na de várt minket a levegő. Gyors futással orvosoltuk a bajt, s ügyesen elstartolt aki akart.
Tátottuk a szánkat, mi kezdők különösen, nem startoltunk ám ilyen magasról ezelőtt sosem. Minden picurka volt mikor lenéztünk, még a kiterített ernyő is elveszett a földön.
Másnap délelőtt nagyot sétált az elszánt csapat, megkerült egy mesebeli tavat! Volt ám minden azon az úton, mi szemnek kellemes: kastély a hegyen, fagyott tó a tövében, hatalmas fák, zöldellő mohapárnák a havas erdőben. Befagyott zúgók, nádasban futó hidacska. S mi még inkább szívet melengető: a tisztuló ég felettünk.
Offenzíva indult a starthely ellen: gyorsan beterítettünk mindent az ernyőkkel. A légmozgás meglehetősen intenzívnek hatott, hangosan süvített, nyargalt a fák között. Több sem kellett a tapasztalt lovagoknak, sebesen beülőbe pattantak, s az ég félé vették irányukat. Olyan gyorsan emelkedtek, szinte küzdeniük kellett, azért, hogy lefelé menjenek.
Később csendesedett a szél, s a felhő is tovább állt, nem szívta már a lelkes bandát. De azért jó turbulens maradt, csak úgy táncoltunk az ernyők alatt. Ide. oda, jobbra, balra… a vidámpark sem nagyobb móka. 😀
Sikeresen telt el ez a hétvége, jót repültünk a horvát légtérbe 😀
Hétvégi videó: