Ha hosszú élettartamot szeretnél az ernyődnek, és az egész idő konstans viselkedést, akkor érdemes odafigyelni az ernyő cellamerevítéseire. Ez a legjellemzőbb a kemény mylar anyagú merevítésekre, de modern, műanyagpálcás ernyőnél is felhívja rá a gyártó a figyelmet!

(Ha a merevítések gyűrötté válnak, akkor mind startnál, mind csukásoknál egy kicsit rosszabbul fog töltődni az ernyő…)

A legjobb megoldás a gyári vagy otthon varrott cellahajtogató zsák (hamarosan erről is leírás), de aki még nem rendelkezik ilyennel, vagy a többlet súly miatt nem is akar, azoknak talán érdemes a lenti módszert alkalmazni.

Az alábbiakban az általunk legjobbnak vélt ernyőhajtási módszert fogom ismertetni. A módszert nem én találtam ki, hanem a Gin ernyőgyártó cég videója alapján fejlesztettük tovább.

Egy szép repülés után az ernyő is megérdemli a gondos összehajtást

Egy szép repülés után az ernyő is megérdemli a gondos összehajtást

A módszer:

  1. A cellahajtáshoz hasonlóan kezdjük, az összes cellát egymás mellé gyűjtük középre.
  2. A kilépőélnél hasonlóan felharmonikázva a kilépőt egy vagy két cellánként, ízléstől függően.
  3. Az összes belépőmerevítés összefogva, a kilépőkhöz áthajtjuk az ernyőt, az egyik oldalra lefektetjük, majd a másik oldalt ráhajtjuk és szépen elrendezzük.
  4. Innentől igény szerint kettő-három esetleg négy részbe hajtjuk.

Az egész módszer nagyon hasonlít a cellahajtós-zsákba történő csomagoláshoz.

Előnyei:

  • Nem gyűrődnek meg a középső cellamerevítések (felezős cellahajtáshoz képest)
  • Nem a felső kupola középső része lesz kívül, ami (talán pont emiatt) szokott a legrosszabb porozitású lenni
  • Kis gyakorlással ugyanolyan gyorsan, és kompakt módon össze lehet hajtani, mint más módszerrel, akár egyedül is.
Kategória: Egyéb, Hasznos tippek