Ha hosszú élettartamot szeretnél az ernyődnek, és az egész idő konstans viselkedést, akkor érdemes odafigyelni az ernyő cellamerevítéseire. Ez a legjellemzőbb a kemény mylar anyagú merevítésekre, de modern, műanyagpálcás ernyőnél is felhívja rá a gyártó a figyelmet!
(Ha a merevítések gyűrötté válnak, akkor mind startnál, mind csukásoknál egy kicsit rosszabbul fog töltődni az ernyő…)
A legjobb megoldás a gyári vagy otthon varrott cellahajtogató zsák (hamarosan erről is leírás), de aki még nem rendelkezik ilyennel, vagy a többlet súly miatt nem is akar, azoknak talán érdemes a lenti módszert alkalmazni.
Az alábbiakban az általunk legjobbnak vélt ernyőhajtási módszert fogom ismertetni. A módszert nem én találtam ki, hanem a Gin ernyőgyártó cég videója alapján fejlesztettük tovább.
A módszer:
- A cellahajtáshoz hasonlóan kezdjük, az összes cellát egymás mellé gyűjtük középre.
- A kilépőélnél hasonlóan felharmonikázva a kilépőt egy vagy két cellánként, ízléstől függően.
- Az összes belépőmerevítés összefogva, a kilépőkhöz áthajtjuk az ernyőt, az egyik oldalra lefektetjük, majd a másik oldalt ráhajtjuk és szépen elrendezzük.
- Innentől igény szerint kettő-három esetleg négy részbe hajtjuk.
Az egész módszer nagyon hasonlít a cellahajtós-zsákba történő csomagoláshoz.
Előnyei:
- Nem gyűrődnek meg a középső cellamerevítések (felezős cellahajtáshoz képest)
- Nem a felső kupola középső része lesz kívül, ami (talán pont emiatt) szokott a legrosszabb porozitású lenni
- Kis gyakorlással ugyanolyan gyorsan, és kompakt módon össze lehet hajtani, mint más módszerrel, akár egyedül is.